Polgári iskoláit Miskolcon végezte, majd a nagyváradi tanítóképzőbe iratkozott be. A Nagyváradon eltöltött évekről szép emlékeket, mély benyomásokat őrzött meg. Életének alakulásában is jelentősek ezek az események. Egy érdekes önképzőkörnek volt a tagja. Ennek a titokban működő, igazán radikális és lelkes gondolkodású csoportnak rajta kívül tagja volt Dutka Ákos, Zsikray János, Nagy Andor, Haraszthy Lajos. Litografált lapukban jelent meg első novellája: "A vörössapkás".

 A tanítóképző elvégzése után friss tanítói oklevéllel édesapja helyére megválasztották tanítónőnek. Két évig élt teljesen egyedül Nagybolyok községben. Rengeteget olvasott és még többet gondolkodott és ábrándozott sorsáról. Itt írta első komolyabb munkáját a "Kaleb"-et. Ezt elküldte bírálatra Rudnyánszky Gyulának, aki nagyon megdicsérte és a "Csokonai Lapok"-ban megjelentette. Ezután hosszabb ideig írt a vidéki lapoknak. Nagy változást jelentett életében az, hogy felmehetett Budapestre. Felhagyott a tanítói állással és hírlapírónak állt be.

 1910-ben a Független Magyarország munkatársa. Később visszatért a tanítói pályára, de 1926-ban már mint a Kis Újság című politikai napilap felelős szerkesztőjét láthatjuk viszont. Emellett munkatársa volt a Friss Újságnak is. Hírlapírói munkásságával elérte, hogy első nőtagja lett a Budapesti Hírlapírók Egyesületének.

 Első férje az a Haraszthy Lajos költő lett, akivel még Nagyváradon együtt tevékenykedtek a diák önképző körben. Vele, valamint Göndör Ferenccel együtt 1906-ban "Hárman" címmel verseskötetet jelentetett meg. A könyv borítóját a Kaposváron letelepedett Rippl Rónai József rajzolta bevezetőjét pedig Ady Endre írta. Ady a "Prológus"-ban így írt a kötetről: "Lapozzatok csak olvasók e könyvben az égő csipkebokorban. Három ifjú lélek lángol itt. Ifjúság, hit, erő, láng. Ez együtt a diadalmas élet. Ez a könyv hát mindenképpen értékes, mert a diadalmas élet dokumentuma."

 Bánhegyi Jób irodalomtörténész 1939-ben azt írta róla, hogy írói érdeklődése kezdettől fogva a társadalom megfigyelésére irányult. Való igaz, egyéni sorsának nehézségei korán észrevétették vele azokat az erkölcsi és szociális gondokat, amelyek sajátságosan jellemző kísérői életének. Művein keresztül kibontakozik a század első évtizedének mindazon törekvése, amely a nőkérdést, mint társadalmi kérdést igyekszik így vagy úgy megoldani.

 Szederkényi Anna műveinek középpontjában az esetek többségében a nő áll. Az emancipált nő alakját számos változatban formálta meg. Vannak közötte olyanok, akik szabadulni akarnak a régi kötöttségektől, függetlenként szeretnék alakítani jövőjüket, vannak, olyan alakjai is, akik életüket függetlenítik minden kötöttségtől, s egyedül, a maguk lábán igyekeznek megállni. Ilyen Hill Márta, az azonos című regényének főhőse is.

 Az írónő kortársai és kritikusai reagálnak minden munkájára. Így Nagy Lajos, később Török Sophia a "Nyugat"-ban, vagy Schöpflin Aladár szintén a "Nyugat" hasábjain.

 Pintér Jenő: a "Magyar irodalomtörténete" című tudományos rendszerező munkájában a következőket írja Szederkényi Annáról: "A modern nők lelkivilága gondosan kidolgozott helyzetképek kíséretének elevenedik meg Szederkényi Anna regényeinek lapjain. Szederkényi Anna realista megfigyelő, ismeri az életet, hajlamos az elmélkedésre. A romantikus szerelemből való kiábrándulást, a dolgozó asszony csalódásait, a családi élet szétomlását megelevenítő erővel festi."

 A "Felszabadultak" című regényének problémája: mi teszi boldoggá a nőt, betöltheti-e igazi hivatását az emancipált asszony, nyújthat-e kárpótlást a családi életi hiányáért a közéleti elfoglaltság? Csupa lelki válság, megoldásuk egy: visszatérés a nyugalom egyetlen fészkébe, a családi otthonba. Az írónő nem izgat lázasan a maga igazsága mellett, a döntést az olvasóra bízza. Minden regényében sok a mondanivalója kortársai számára, életszemléletét friss meseszövéssel önti át könyveibe. Az ő korában nem volt az természetes dolog, hogy mint nő tevékenyen részt vállalt a közéletben. Több jótékony célú társaságnak volt a tagja, minden tehetségével támogatta az elesett családokat.

 Írói munkásságának összegzéseként méltó dicséret a Hajdu Imre újságíró által megfogalmazott mondat: "A modern nő lelki válságainak felszabadításáért és egyenjogúságáért vívott küzdelmeinek - Kaffka Margit mellett - legkitartóbb ábrázolója volt a magyar írónők sorában."

 1945 után sorsa a teljes mellőzöttség lett. Írásait betiltották, az újságírásból majdhogynem kirekesztették. Igen nagy elesettségben és méltatlan mellőzöttségben 1948. december 21-én 66 esztendős korában Budapesten hunyta le örökre szemét.

Mi, amikor Szederkényi Anna írónőt választottuk iskolánk névadójául, akkor egyrészt a helyi hagyományok és értékek ápolása volt a célunk, másrészt az írónő életének és munkásságának példáját állítottuk a tanulóifjúság elé.

Elbeszélései és regényei: Kaleb; A jövő felé ; Visszatér a múlt; Hárman; Van ilyen asszony is; A csodálatos sziget; Hill Mártha; A nagy nő; Lángok, tüzek ; Amíg egy asszony eljut odáig ; A tengernek egy csöppje ; A végzet és egy rongybaba; Patyolat; Sorsok, ha találkoznak; A padlás meg a halál; Lázadó szív; Laterna magica; Márika; Amiért egy asszony visszafordul; Az ismeretlen fiatal­ember ; Döcög a szekér