|
Nem születtem varázslónak |
|
|
|
|
Írta: Kassainé Szilágyi Éva
|
|
Péntek van. Utolsó tanítási nap.
Mindenki ünneplőben. Nagy az izgalom a szereplőknél. Szépen feldíszített a terem. Karácsonyi hangulatú. A fúvósok kezdik a műsort. Valamennyien ráhangolódunk az ünnepre. Jön a kicsik műsora. Kedvesek, szépek, nagyon aranyosak! Mennyi munka van ezekben a fellépésekben! Az ötödikesek műsora mindenkit elvarázsol! Judit nagyon ügyes. Élő fenyőfa! Ó, szép fenyő, ó jó fenyő! Személyre szóló ajándékot kapunk. Nekem Virág adja át. Belülről már sírok. Beszélik, a hetedikesek maguk találták ki a műsorukat. Hát nem semmi! Ötletesek, kedvesek, serdülők. Ügyesek a gyerekeink! Még mindig tudunk újat nyújtani! Igen! Ez a mi TANTESTÜLETÜNK! Utolsó szám következik: a tanárok éneke. Kicsit elszorul a szívem. Eddig mindig részt vettem én is. Most vendég vagyok. Néző. Nagyon jók a kollégák! Szeretem, amikor Krisztina furulyázik, Marci gitározik. Hatalmas tapsvihar. És az osztályom, a nyolcadik nem szerepel?! Pedig ez az utolsó itteni karácsonyuk! Lili beszél a karácsonyról, a szeretetről. Azután kiszólít a színpadra. Forog velem a világ. Nem számítottam rá. Nagyon szép szavak. Csodálatos az orchidea! Üljek le. Réka, Ivettke és Gréti verset mond. Nekem. Mindez velem történik? És jönnek. Csak jönnek a színpadra. A többi nyolcadikos. Kapkodok a levegő után. Mégis szerepelnek! Csasztuska. Saját költeményük. Rólunk szól. Az osztályról és rólam. Mennyi emlék! Imádom őket! Ölelkezünk. Nem térek magamhoz. Nem születtem varázslónak. Állva éneklik kicsik és nagyok. Gyerekek és felnőttek. Nekem szól a dal. Angyali hangok! Hihetetlen! A meglepődéstől nem tudok sírni.
Szombat van. Ma már sírok. Köszönöm az élményt! Szeretlek BENNETEKET! |
